| |
Hungarian Bible |   | |
 |
| |
| | Rth 1:1 | És lon azon napokban, a mikor a bírák bíráskodának, éhség lon a fldn. És elméne egy férfi a Júda Bethlehemébol, hogy Moáb mezején tartózkodjék; o meg a felesége, és a két fia.
| |
| | Rth 1:2 | A férfi neve Elimélek és felesége neve Naómi; két fiok neve pedig Mahlon és Kiljon; efrataiak, a Júda Bethlehemébol valók. És eljutának Moáb mezejére, és ott valának.
| |
| | Rth 1:3 | Meghala pedig Elimélek a Naómi férje, és marada o és az o két fia.
| |
| | Rth 1:4 | A kik Moábita leányokat vonek feleségül; az egyiknek neve Orpa, és a másiknak neve Ruth. És ott lakozának kzel tíz esztendeig.
| |
| | Rth 1:5 | Meghalának ok is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és marada az asszony az o két fia és férje nélkül.
| |
| | Rth 1:6 | Felkele azért o és az o menyei, és o visszatére Moáb mezejérol; mert hallotta vala Moáb mezején, hogy meglátogatta az Úr az o népét, hogy adjon nékik kenyeret.
| |
| | Rth 1:7 | És kiméne arról a helyrol, a hol volt, és vele a két menye. És menének az úton, hogy visszatérjenek Júda fldére,
| |
| | Rth 1:8 | És monda Naómi az o két menyének: Menjetek, térjetek vissza, kiki az o anyjának házához. Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, a miképen ti cselekedtetek a megholtakkal és én velem!
| |
| | Rth 1:9 | Adja az Úr tinéktek, hogy találjatok nyugodalmat, kiki az o férje házában. És megcsókolá oket; és ok nagy felszóval sírának.
| |
| | Rth 1:10 | És mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez!
| |
| | Rth 1:11 | Naómi pedig mondá: Térjetek vissza leányaim! Miért jnnétek én velem? Hát ugyan vannak-é még fiak az én méhemben, a kik férjeitek lehetnének?
| |
| | Rth 1:12 | Térjetek vissza leányaim! menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha ez éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat:
| |
| | Rth 1:13 | Ugyan megvárhatnátok-é oket, a míg felnonek? Ugyan megtartóztatnátok-é magatokat miattok, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserüségem, mint a tietek, mert engem talált az Úrnak keze.
| |
| | Rth 1:14 | Azok pedig nagy felszóval tovább sírának. És Orpa megcsókolá az o napát; Ruth azonban ragaszkodék hozzá.
| |
| | Rth 1:15 | O pedig monda: Ímé a te sógorasszonyod visszatért az o népéhez, és az o isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után.
| |
| | Rth 1:16 | Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak toled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.
| |
| | Rth 1:17 | A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem toled.
| |
| | Rth 1:18 | Mikor pedig látá, hogy eroskdik vele menni, nem szóla néki tbbet.
| |
| | Rth 1:19 | És menének mind a ketten, míglen Bethlehembe érkezének. És lon, hogy mikor Bethlehembe érkezének, megmozdult az egész város miattok, és mondák: Nemde nem Naómi ez?
| |
| | Rth 1:20 | És o monda nékik: Ne hívjatok engem Naóminak, hívjatok inkább Márának, mert nagy keseruséggel illetett engem a Mindenható.
| |
| | Rth 1:21 | Tbbed magammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engemet az Úr; miért hívnátok hát engem Naóminak, holott az Úr ellenem fordult, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engemet?
| |
| | Rth 1:22 | Így tért vissza Naómi, és vele a Moábita Ruth, az o menye, a ki hazatért Moáb mezejérol. Megérkezének pedig Bethlehembe az árpaaratás kezdetén.
| |
