| |
Hungarian Bible |   | |
 |
| |
| | 1Th 2:1 | Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló;
| |
| | 1Th 2:2 | Sot inkább, noha elébb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy kzttetek [is] hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással.
| |
| | 1Th 2:3 | Mert a mi buzdításunk nem hitetésbol [van,] sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból:
| |
| | 1Th 2:4 | Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket.
| |
| | 1Th 2:5 | Mert sem hízelkedo beszéddel, a mint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság;
| |
| | 1Th 2:6 | Sem emberektol való dicsoítést nem kerestünk, sem toletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai.
| |
| | 1Th 2:7 | De szívélyesek valánk ti kzttetek, a miként a dajka dajkálgatja az o gyermekeit.
| |
| | 1Th 2:8 | Így felbuzdulva irántatok, készek valánk kzleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk.
| |
| | 1Th 2:9 | Emlékez[het]tek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliomát, csakhogy senkit meg ne terheljünk kzületek.
| |
| | 1Th 2:10 | Ti [vagytok] bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk elottetek, a kik hisztek.
| |
| | 1Th 2:11 | Valamint tudjátok, hogy miként atya az o gyermekeit, [úgy] intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat.
| |
| | 1Th 2:12 | És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az o országába és dicsoségébe hív titeket.
| |
| | 1Th 2:13 | Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az [is]), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek.
| |
| | 1Th 2:14 | Mert ti, atyámfiai, kvetoi lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól,
| |
| | 1Th 2:15 | A kik meglték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket [is] üldznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei;
| |
| | 1Th 2:16 | A kik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk hogy üdvzüljenek; hogy mindenkor betltsék buneiket; de végre utólérte oket az [Isten] haragja.
| |
| | 1Th 2:17 | Mi pedig, atyámfiai, a mint elszakasztatánk toletek egy kevés ideig, arczra, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, hogy szemtol-szemben láthassunk titeket.
| |
| | 1Th 2:18 | Azért menni [is] akartunk hozzátok, kiváltképen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán.
| |
| | 1Th 2:19 | Mert kicsoda a mi reménységünk, rmünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok [lesztek-]é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus elott az o eljvetelekor?
| |
| | 1Th 2:20 | Bizony ti vagytok a mi dicsoségünk és rmünk.
| |
