| |
Hungarian Bible |   | |
 |
| |
| | Luk 14:1 | És lon mikor a fofarizeusok kÃzül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala o utána.
| |
| | Luk 14:2 | És Ãmé egy vÃzkóros ember vala o elotte.
| |
| | Luk 14:3 | És felelvén Jézus, szóla a tÃrvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombat[nap]on gyógyÃtani?
| |
| | Luk 14:4 | Azok pedig hallgatának. És o megfogván azt, meggyógyÃtá és elbocsátá.
| |
| | Luk 14:5 | És felelvén nékik, monda: Ki az kÃzületek, a kinek szamara vagy Ãkre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
| |
| | Luk 14:6 | És nem felelhetnek vala o ellene semmit ezekre.
| |
| | Luk 14:7 | És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fo helyeket; mondván nékik:
| |
| | Luk 14:8 | Mikor valaki lakodalomba hÃv, ne ülj a fo helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
| |
| | Luk 14:9 | És eljÃvén az, a ki mind téged, mind azt meghÃvta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
| |
| | Luk 14:10 | Hanem mikor meghÃvnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljo az, a ki téged meghÃvott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsoséged lesz azok elott, a kik veled együtt ülnek.
| |
| | Luk 14:11 | Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
| |
| | Luk 14:12 | Monda pedig annak is, a ki ot meghÃvta: Mikor ebédet vagy vacsorát készÃtesz, ne hÃvd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ok is meghÃvjanak téged, és visszafizessék néked.
| |
| | Luk 14:13 | Hanem mikor lakomát készÃtesz, hÃvd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
| |
| | Luk 14:14 | És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
| |
| | Luk 14:15 | Hallván pedig ezeket egy azok kÃzül, a kik [o vele] együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
| |
| | Luk 14:16 | O pedig monda annak: Egy ember készÃte nagy vacsorát, és sokakat meghÃva;
| |
| | Luk 14:17 | És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
| |
| | Luk 14:18 | És mindnyájan egyenloképen kezdék magokat mentegetni. Az elso monda néki: SzántófÃldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
| |
| | Luk 14:19 | És másik monda: Öt iga ÃkrÃt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
| |
| | Luk 14:20 | A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
| |
| | Luk 14:21 | Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az o urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az o szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
| |
| | Luk 14:22 | És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
| |
| | Luk 14:23 | Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sÃvényekhez, és kényszerÃts bejoni [mindenkit], hogy megteljék az én házam.
| |
| | Luk 14:24 | Mert mondom néktek, hogy senki azok kÃzül a hivatalos férfiak kÃzül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
| |
| | Luk 14:25 | Megy vala pedig o vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
| |
| | Luk 14:26 | Ha valaki én hozzám jo, és meg nem gyulÃli az o atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és notestvéreit, sot még a maga lelkét is, nem lehet az én tanÃtványom.
| |
| | Luk 14:27 | És valaki nem hordozza az o keresztjét, és én utánam jo, nem lehet az én tanÃtványom.
| |
| | Luk 14:28 | Mert ha kÃzületek valaki tornyot akar épÃteni, nemde eloszÃr leülvén felszámÃtja a kÃltséget, ha van-é mivel elvégezze?
| |
| | Luk 14:29 | Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bÃrja, csúfolni kezdje ot mindenki, a ki látja,
| |
| | Luk 14:30 | Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az épÃtést, és nem bÃrta véghez vinni!
| |
| | Luk 14:31 | Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütkÃzzék, nemde leülvén eloszÃr tanácskozik, hogy tÃzezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki o ellene húszezerrel jÃtt?
| |
| | Luk 14:32 | Mert külÃnben még mikor amaz távol van, kÃvetséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
| |
| | Luk 14:33 | Ezenképen azért valaki kÃzületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanÃtványom.
| |
| | Luk 14:34 | Jó a só: de ha a só megÃzetlenül, mivel sózzák meg?
| |
| | Luk 14:35 | Sem a fÃldre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.
| |
