| |
Hungarian Bible |   | |
 |
| |
| | Mar 5:1 | És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok fÃldére.
| |
| | Mar 5:2 | És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sÃrboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
| |
| | Mar 5:3 | A kinek lakása a sÃrboltokban vala; és már lánczokkal sem bÃrta ot senki sem lekÃtni.
| |
| | Mar 5:4 | Mert sokszor megkÃtÃzték ot békókkal és lánczokkal, de o a lánczokat szétszaggatta, és a békókat ÃsszetÃrte, és senki sem tudta ot megfékezni.
| |
| | Mar 5:5 | És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sÃrboltokban volt, kiáltozva és magát kÃvekkel vagdosva.
| |
| | Mar 5:6 | Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
| |
| | Mar 5:7 | És fennhangon kiáltva monda: Mi kÃzÃm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerÃtelek, ne kÃnozz engem.
| |
| | Mar 5:8 | (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberbol.)
| |
| | Mar 5:9 | És kérdezé tole: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
| |
| | Mar 5:10 | És igen kéré ot, hogy ne küldje el oket arról a vidékrol.
| |
| | Mar 5:11 | Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
| |
| | Mar 5:12 | És az ÃrdÃgÃk kérik vala ot mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
| |
| | Mar 5:13 | És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijÃvén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekrol a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
| |
| | Mar 5:14 | A kik pedig orzik vala a disznókat, elfutának, és hÃrt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi tÃrtént.
| |
| | Mar 5:15 | És menének Jézushoz, és láták, hogy az ÃrdÃngos ott ül, fel van ÃltÃzkÃdve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
| |
| | Mar 5:16 | A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi tÃrtént vala az ÃrdÃngossel, és a disznókkal.
| |
| | Mar 5:17 | És kezdék kérni ot, hogy távozzék el az o határukból.
| |
| | Mar 5:18 | Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ÃrdÃngos kéré ot, hogy vele lehessen.
| |
| | Mar 5:19 | De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint kÃnyÃrült rajtad.
| |
| | Mar 5:20 | El is méne, és kezdé hirdetni a TÃzvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
| |
| | Mar 5:21 | És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyule o hozzá; és vala a tenger mellett.
| |
| | Mar 5:22 | És Ãmé, eljÃve a zsinagóga fok egyike, névszerint Jairus, és meglátván ot, lábaihoz esék,
| |
| | Mar 5:23 | És igen kéré ot, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
| |
| | Mar 5:24 | El is méne vele, és kÃveté ot nagy sokaság, és ÃsszeszorÃtják vala ot.
| |
| | Mar 5:25 | És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
| |
| | Mar 5:26 | És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára kÃltÃtte, és semmit sem javult, sot inkább még rosszabbul lett,
| |
| | Mar 5:27 | Mikor Jézus felol hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
| |
| | Mar 5:28 | Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
| |
| | Mar 5:29 | És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
| |
| | Mar 5:30 | Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni ero áradott vala ki belole, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
| |
| | Mar 5:31 | És mondának néki az o tanÃtványai: Látod, hogy a sokaság szorÃt Ãssze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
| |
| | Mar 5:32 | És kÃrülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
| |
| | Mar 5:33 | Az asszony pedig tudva, hogy mi tÃrtént vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
| |
| | Mar 5:34 | O pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
| |
| | Mar 5:35 | Mikor még beszél vala, odajÃvének a zsinagóga fejétol, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
| |
| | Mar 5:36 | Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
| |
| | Mar 5:37 | És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
| |
| | Mar 5:38 | És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zurzavart, a sok sÃránkozót és jajgatót.
| |
| | Mar 5:39 | És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sÃrtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
| |
| | Mar 5:40 | És nevetik vala ot. O pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levoket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
| |
| | Mar 5:41 | És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj fÃl.
| |
| | Mar 5:42 | És a leányka azonnal fÃlkele és jár vala. Mert tizenkét esztendos vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
| |
| | Mar 5:43 | O pedig erosen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.
| |
