| |
Hungarian Bible |   | |
 |
| |
| | Lam 2:1 | Jaj; de suru felhot borÃtott haragjában az Úr Sionnak leányára! az égbol a fÃldre veté Izráel ékességét, és nem emlékezett meg lábainak zsámolyáról az o haragja napján.
| |
| | Lam 2:2 | Elnyelte az Úr, nem kimélte Jákóbnak minden hajlékát, letÃrte haragjában Júda leányának erosségeit, a fÃldre terÃtette; megfertozteté az országot és fejedelmeit.
| |
| | Lam 2:3 | Felgerjedt haragjában letÃrdelé Izráelnek minden szarvát; hátravoná jobbkezét az ellenség elol, Jákób ellen pedig mint lángoló tuz emésztett kÃrÃskÃrül.
| |
| | Lam 2:4 | FeszÃtette kézÃvét, mint valami ellenség, kinyújtá jobbkezét, mint támadó, és megÃlt mindent, a mi a szemnek kivánatos; Sion leányának sátorában, mint a tüzet Ãnté ki búsulását.
| |
| | Lam 2:5 | Olyan volt az Úr, mint valami ellenség; elnyelte Izráelt, elnyelte minden palotáját, elrontá erosségeit, és megsokasÃtotta Júda leányának a búját, baját.
| |
| | Lam 2:6 | És eltapodta sátorát, mint valami kertet, lerombolta gyülekezése helyét; elfeledtete az Úr a Sionon ünnepet és szombatot, és megútált haragja hevében királyt és papot.
| |
| | Lam 2:7 | Megvetette az Úr az o oltárát, megútálta szent helyét; ellenség kezébe adá palotáinak kofalait; zajt ütÃttek az Úr házában, mint ünnepnapon.
| |
| | Lam 2:8 | Gondolá az Úr, hogy lerontja Sion leányának kofalát; kiterjeszté a mérokÃtelet, nem vonta vissza kezét a pusztÃtástól, és siralomra jutott a bástya és a kofal, együtt búslakodnak!
| |
| | Lam 2:9 | Kapui besülyedtek a fÃldbe, elveszté és ÃsszetÃré annak zárait; királya és fejedelmei a pogányok kÃzt vannak. Nincsen tÃrvény, sot prófétái sem nyernek kijelentést az Úrtól.
| |
| | Lam 2:10 | A fÃldÃn ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejÃkre; zsákba ÃltÃztek, fÃldre csüggesztették fejÃket Jeruzsálemnek szuzei.
| |
| | Lam 2:11 | Elsenyvedtek szemeim a kÃnyhullatástól, belso részeim háborognak, májam a fÃldre omlik az én népem leányának romlása miatt, mikor elalélt a kis gyermek és a csecsszopó a város utczáin.
| |
| | Lam 2:12 | Azt mondták anyjoknak: Hol a kenyér, meg a bor? mikor elaléltak, mint a sebesültek a város utczáin, mikor kilehelték lelkÃket anyjoknak kebelén.
| |
| | Lam 2:13 | Mivel bizonyÃtsak melletted, mihez hasonlÃtsalak, Jeruzsálem leánya, mivel mérjelek Ãssze téged, hogy megvÃgasztaljalak, Sionnak szuz leánya?! Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger: kicsoda gyógyÃt meg téged?!
| |
| | Lam 2:14 | A te prófétáid hazugságot és bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnokságodat, hogy elfordÃtották volna fogságodat; hanem láttak tenéked hazug és megtévelyÃto prófétálásokat.
| |
| | Lam 2:15 | Összecsapják feletted kezÃket minden járó-kelok; süvÃltenek és csóválják fejÃket Jeruzsálem leánya felett: Ez-é az a város, a melyrol azt mondták: tÃkéletes szépség, az egész fÃldnek ÃrÃme?
| |
| | Lam 2:16 | Feltátották ellened szájokat minden ellenségeid; süvÃltenek és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el ot! Bizony ez a nap az, a melyet vártunk; megértük, látjuk!
| |
| | Lam 2:17 | Megcselekedte az Úr, a miket gondolt; beváltotta szavát, a melyet szólt eleitol fogva; rombolt és nem kimélt, és megvidámÃtotta rajtad az ellenséget, felemelte szarvát a te szorongatóidnak.
| |
| | Lam 2:18 | Kiáltott az o szÃvÃk az Úrhoz: Oh Sion leányának kofala! Folyjon alá kÃnnyed mint a patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, sÃró szemed meg se pihenjen.
| |
| | Lam 2:19 | Kelj fel, riadj éjjel, az orjárások kezdetén; Ãntsd ki, mint a vizet a te szÃvedet az Úr szine elott; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, a kik elaléltak az éhség miatt minden utczának szegletén.
| |
| | Lam 2:20 | Lásd meg Uram és tekintsd meg, kivel cselekedtél Ãgy! Avagy megegyék-é az asszonyok az o méhÃknek gyümÃlcsét, dédelgetett kisdedeiket; avagy megÃlettessék-é az Úrnak szent helyén pap és próféta?
| |
| | Lam 2:21 | Az utczákon a fÃldÃn fekszik gyermek és vén; szuzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el; ÃldÃkÃltél haragod napján, mészároltál, nem kiméltél.
| |
| | Lam 2:22 | EgybehÃvtad mint valami ünnepnapra az én rettegtetoimet mindenfelol, és nem volt az Úr haragjának napján, a ki elmenekült és megszabadult volna. A kiket dédelgettem és felneveltem, ellenségem emésztette meg oket!
| |
