| |
Hungarian Bible |   | |
 |
| |
| | Ecc 2:1 | Mert a bÃlcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki ÃregbÃti a tudományt, ÃregbÃti a gyÃtrelmet.
| |
| | Ecc 2:2 | Mondék az én szÃvemben: no, megpróbállak téged a vÃgan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És Ãmé, az is hiábavalóság!
| |
| | Ecc 2:3 | A nevetésrol azt mondom: bolondság! a vÃgasságról pedig: mit használ az?
| |
| | Ecc 2:4 | Elvégezém az én szÃvemben, hogy boritalra adom magamat, (pedig szÃvem a bÃlcseséget kÃveté) és eloveszem ezt a bolondságot, mÃgnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, a mit cselekedjenek az ég alatt, az életÃk napjainak száma szerint.
| |
| | Ecc 2:5 | Felette nagy dolgokat cselekedtem; épÃték magamnak házakat; ülteték magamnak szoloket.
| |
| | Ecc 2:6 | Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjÃk mindenféle gyümÃlcstermo fákat.
| |
| | Ecc 2:7 | Csinálék magamnak vÃz[tartó] tavakat, hogy azokból ÃntÃzzem a fáknak sarjadó erdejét.
| |
| | Ecc 2:8 | Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nékem; Ãreg és apró barmoknak nyájaival is tÃbbel bÃrtam mindazoknál, a kik voltak én elottem Jeruzsálemben.
| |
| | Ecc 2:9 | Gyujték magamnak ezüstÃt és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklo férfiakat és éneklo asszonyokat, és az emberek fiainak gyÃnyÃruségit, asszonyt és asszonyokat.
| |
| | Ecc 2:10 | És nagygyá levék és megnevekedém mindazok felett, a kik elottem voltak Jeruzsálemben; az én bÃlcseségem is helyén volt.
| |
| | Ecc 2:11 | Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szÃvemet semmi vÃgasságtól, hanem az én szÃvem Ãrvendezett minden én munkám[mal gyujtÃtt jók]ban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból.
| |
| | Ecc 2:12 | És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és Ãmé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyÃtrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!
| |
| | Ecc 2:13 | Azért fordulék én, hogy lássak bÃlcseséget és bolondságot és esztelenséget, az az hogy mit [cselekesz]nek az emberek, a kik a király után kÃvetkeznek: azt, a mit régen cselekedtek.
| |
| | Ecc 2:14 | És látám, hogy hasznosb a bÃlcseség a bolondságnál, miképen hasznosb a világosság a setétségnél.
| |
| | Ecc 2:15 | A bÃlcsnek szemei [vannak] a fejében; a bolond pedig setétben jár; de ugyan én megismerém, hogy ugyanazon egy végÃk lesz mindezeknek.
| |
| | Ecc 2:16 | Annakokáért mondám az én elmémben: bolondnak állapotja szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bÃlcsebb? és mondék az én elmémben: ez is hiábavalóság!
| |
| | Ecc 2:17 | Mert nem lesz emlékezete sem a bÃlcsnek, sem a bolondnak mindÃrÃkké; mivelhogy a kÃvetkezendo idokben már mind elfelejtetnek: és miképen meghal a bÃlcs, azonképen meghal a bolond is.
| |
| | Ecc 2:18 | Azért gyulÃltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi tÃrténik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyÃtrelme!
| |
| | Ecc 2:19 | GyulÃltem én minden munkámat is, melyet munkálkodom a nap alatt; mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, a ki én utánam lesz.
| |
| | Ecc 2:20 | És ki tudja, ha bÃlcs lesz-é vagy bolond? és [mégis] uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bÃlcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!
| |
| | Ecc 2:21 | Annakokáért elfordulék én, megfogván reménységtol az én szÃvemet minden munkám felol, melylyel munkálódtam a nap alatt.
| |
| | Ecc 2:22 | Mert van oly ember, a kinek munkája [elvégeztetett] bÃlcseséggel, tudománynyal és jó kimenetellel; és oly embernek adja azt ÃrÃkségül, a ki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság és nagy gonosz!
| |
| | Ecc 2:23 | Mert micsoda marad meg az embernek minden o munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, melylyel o munkálódott a nap alatt?
| |
| | Ecc 2:24 | Holott minden napja bánat, és búsulás az o foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az o elméje. Ez is hiábavalóság!
| |
| | Ecc 2:25 | Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az o szÃve lakozzék gyÃnyÃruséggel az o munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van.
| |
| | Ecc 2:26 | Mert kicsoda ehetnék és élhetne gyÃnyÃruségére rajtam kivül?
| |
| | Ecc 2:27 | Mert az embernek, a ki jó az o szemei elott, adott [Isten] bÃlcseséget és tudományt és ÃrÃmÃt; a bunÃsnek pedig adott foglalatosságot az egybegyujtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, a ki jó az Isten elott. Ez is hiábavalóság és az elmének gyÃtrelme!
| |
