| |
Hungarian Bible |   | |
 |
| |
| | Job 29:1 | Jób pedig folytatá az o beszédét, és monda:
| |
| | Job 29:2 | Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten orzÃtt engem!
| |
| | Job 29:3 | Mikor az o szÃvétneke fénylett fejem fÃlÃtt, [s] világánál jártam a setétet;
| |
| | Job 29:4 | A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
| |
| | Job 29:5 | Mikor még a Mindenható velem volt, [és] kÃrültem voltak gyermekeim;
| |
| | Job 29:6 | Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
| |
| | Job 29:7 | Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a kÃztéren székemet fÃlállÃtám:
| |
| | Job 29:8 | Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az Ãregek is fÃlkeltek [és ]állottak.
| |
| | Job 29:9 | A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyerÃket szájukra tették.
| |
| | Job 29:10 | A foemberek szava elnémult, és nyelvÃk az ÃnyÃkhÃz ragadt.
| |
| | Job 29:11 | Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felolem.
| |
| | Job 29:12 | Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segÃtsége.
| |
| | Job 29:13 | A veszni indultnak áldása szállt reám, az Ãzvegynek szÃvét megÃrvendeztetém.
| |
| | Job 29:14 | Az igazságot magamra Ãltém és az is magára Ãlte engem; palást és süveg gyanánt volt az én Ãtéletem.
| |
| | Job 29:15 | A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
| |
| | Job 29:16 | A szukÃlkÃdoknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
| |
| | Job 29:17 | Az álnoknak zápfogait kitÃrdÃsém, és fogai kÃzül a prédát kiütém vala.
| |
| | Job 29:18 | Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
| |
| | Job 29:19 | GyÃkerem a vÃznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
| |
| | Job 29:20 | Dicsoségem megújul velem, és kézÃvem erosebbé lesz kezemben.
| |
| | Job 29:21 | Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
| |
| | Job 29:22 | Az én szavaim után nem szóltak tÃbbet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.
| |
| | Job 29:23 | Mint az esore, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
| |
| | Job 29:24 | Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sÃtétÃték be.
| |
| | Job 29:25 | [ÖrÃmest] választottam útjokat, mint foember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
| |
