| |
Hungarian Bible |   | |
 |
| |
| | Neh 2:1 | És lon a Niszán [nevu] hóban, Artaxerxes királynak huszadik esztendejében, bor vala o elotte és én flvevém a bort, adám a királynak; [azelott] pedig nem voltam szomorú o elotte.
| |
| | Neh 2:2 | És monda nékem a király: Miért szomorú a te orczád, holott te beteg nem vagy? Nem egyéb ez, hanem szívednek szomorúsága! És felette igen megfélemlém.
| |
| | Neh 2:3 | Akkor mondék a királynak: Örkké éljen a király! Miért nem volna szomorú az én orczám, hiszen a város, az én atyáim sírjainak helye, pusztán hever és kapui megemésztettek tuzben?!
| |
| | Neh 2:4 | És monda nékem a király: Mi az, a mit kívánsz? És knyrgék a menny Istenéhez.
| |
| | Neh 2:5 | És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak és ha kedves elotted a te szolgád, [azt kérem], hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem azt!
| |
| | Neh 2:6 | És monda nékem a király (felesége pedig mellette ül vala): Meddig lészen utazásod és mikorra jsz vissza? És tetszék a királynak engem elbocsátani, miután én tudattam vele az idot.
| |
| | Neh 2:7 | És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak, adasson nékem leveleket a folyóvizen túl lakó tiszttartókhoz, hogy hagyjanak engem utazni, míg Júdába érek;
| |
| | Neh 2:8 | És [adasson] egy levelet Ászáfhoz, a király erdeje oréhez, hogy adjon nékem fákat gerendákul a templom várának kapuihoz, és a város kofalához, és a házhoz, melybe kltzni fogok. És megadá nékem a király, az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint.
| |
| | Neh 2:9 | És megérkezém a folyóvizen túl való tiszttartókhoz és átadám nékik a király leveleit. Bocsátott vala pedig velem a király foembereket a seregbol és lovagokat.
| |
| | Neh 2:10 | Mikor pedig a Horonból való Szanballat és az Ammonita Tóbiás, a szolga, meghallották ezt, nagy bosszúságot okozott nékik, hogy jtt valaki, a ki Izráel fiainak javokat keresi.
| |
| | Neh 2:11 | Azután elmenék Jeruzsálembe, és ott pihenék három napig.
| |
| | Neh 2:12 | És flkelék éjszaka, én és velem néhány férfi, mert nem jelentém meg senkinek, hogy mire indítá az én Istenem az én szívemet, hogy azt Jeruzsálemért megcselekedjem, és barom sem vala velem, csak az, melyen ülk vala,
| |
| | Neh 2:13 | És kimenék a vlgynek kapuján éjjel, és pedig a sárkányok forrása felé, majd a szemét-kapuhoz, és vizsgálgatám Jeruzsálem kofalait, melyek elrontattak vala, és kapuit, melyek tuz által megemésztetének.
| |
| | Neh 2:14 | Azután átmenék a forrás kapujához és a király tavához, holott nem vala hely a baromnak, hogy velem átmenjen.
| |
| | Neh 2:15 | Azért [gyalog] menék fel a vlgyben éjjel és vizsgálgatám a kofalat, azután megfordultam és bementem a vlgy kapuján, és hazatértem.
| |
| | Neh 2:16 | A foemberek pedig nem tudták vala, hova mentem, és hogy mit akarok cselekedni, és sem a zsidóknak, sem a papoknak, sem az eloljáróknak, sem a foembereknek, sem a tbbi munkásoknak ez ideig nem jelentettem meg.
| |
| | Neh 2:17 | Ekkor mondék nékik: Ti látjátok a nyomorúságot, a melyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever és kapui tuzben égtek meg; jertek, építsük meg Jeruzsálem kofalát, és ne legyünk tbbé gyalázatul!
| |
| | Neh 2:18 | És megjelentém nékik az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelmét, és a király beszédit is, a melyeket nékem szólt, és mondának: Keljünk fel és építsük meg! És megerosíték kezeiket a jóra.
| |
| | Neh 2:19 | Mikor meghallák ezt a Horonból való Szanballat és az Ammonita Tóbiás, a szolga, és az arab Gesem, gúnyoltak és lenéztek minket, mondván: Micsoda ez, a mit míveltek? Talán bizony a király ellen akartok pártot ütni?
| |
| | Neh 2:20 | Kiknek felelék, és mondék: A mennynek Istene, o ad jó szerencsét nékünk, és mi mint az o szolgái kelünk fl és építünk, néktek pedig részetek és jogotok és emlékezetetek nincsen Jeruzsálemben!
| |
