| |
Hungarian Bible |   | |
 |
| |
| | 2Ki 6:1 | És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk;
| |
| | 2Ki 6:2 | Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el!
| |
| | 2Ki 6:3 | És monda egy kzülk: Nyugodj meg rajta, és jojj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek.
| |
| | 2Ki 6:4 | És elméne velk. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak.
| |
| | 2Ki 6:5 | És trtént, hogy mikor egy kzülk egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, [édes] uram! pedig ezt is klcsn kértem!
| |
| | 2Ki 6:6 | És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljtt a [víz színére.]
| |
| | 2Ki 6:7 | És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt.
| |
| | 2Ki 6:8 | Siria királya pedig hadat indított Izráel ellen, és tanácsot tartván az o szolgáival, monda: Itt meg itt lesz az én táborom.
| |
| | 2Ki 6:9 | És elkülde az Isten embere az Izráel királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a siriaiak betrni.
| |
| | 2Ki 6:10 | És elkülde az Izráel királya arra a helyre, a melyrol néki az Isten embere szólott, és ot megintette volt, és vigyázott magára nem egyszer, sem kétszer.
| |
| | 2Ki 6:11 | És felháborodott ezen a siriai király szíve, és sszegyujtvén az o szolgáit, monda nékik: Miért nem mondjátok meg nékem, ki tart kzülünk az Izráel királyával?!
| |
| | 2Ki 6:12 | Akkor monda egy az o szolgái kzül: Nem úgy, uram király, hanem Elizeus próféta, a ki Izráelben van, jelenti meg az Izráel királyának a beszédeket, a melyeket te a te titkos házadban beszélsz.
| |
| | 2Ki 6:13 | És monda: Menjetek el és nézzétek meg, hol van, hogy utána küldjek és elhozassam ot. És megjelenték néki, mondván: Ímé Dótánban van.
| |
| | 2Ki 6:14 | Akkor lovakat, szekereket és nagy sereget külde oda, a kik elmenének éjjel, és krülvevék a várost.
| |
| | 2Ki 6:15 | Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé seregek vették krül a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az o szolgája: Jaj, jaj, [édes] uram! mit cselekedjünk?
| |
| | 2Ki 6:16 | Felele o: Ne félj. Mert tbben vannak, a kik velünk vannak, mint a kik o velk.
| |
| | 2Ki 6:17 | És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az o szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus krül.
| |
| | 2Ki 6:18 | És mikor [azok] hozzá lementek, knyrgtt Elizeus az Úrnak, mondván: Verd meg ezt a népet vaksággal! És megveré oket vaksággal az Elizeus kivánsága szerint.
| |
| | 2Ki 6:19 | És monda nékik Elizeus: Nem ez az út, sem ez a város; jertek el én utánam, és ahhoz a férfiúhoz vezetlek titeket, a kit kerestek. És elvezeté oket Samariába.
| |
| | 2Ki 6:20 | És mikor bementek Samariába, monda Elizeus: Óh Uram, nyisd meg ezek szemeit, hogy lássanak. És megnyitá az Úr az o szemeiket és látának, és ímé Samaria kzepében voltak.
| |
| | 2Ki 6:21 | Az Izráel királya pedig mikor látta oket, monda Elizeusnak: Vágván vágassam-é oket, atyám?
| |
| | 2Ki 6:22 | És monda: Ne vágasd. Le szoktad-é vágatni azokat, a kiket karddal vagy kézívvel fogsz el? Adj nékik kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, és elmenjenek az o urokhoz.
| |
| | 2Ki 6:23 | És nagy lakomát szerzett nékik; és miután ettek és ittak, elbocsátá oket. Ok pedig elmenének az o urokhoz; és ettol fogva tbbé nem jttek a siriai portyázó csapatok az Izráel fldjére.
| |
| | 2Ki 6:24 | És lon ezek után, hogy Benhadád, Siria királya sszegyujté egész seregét, és felment és megszállotta Samariát.
| |
| | 2Ki 6:25 | És igen nagy inség lett Samariában, mert addig tartották megszállva a várost, míg egy szamárfej nyolczvan ezüst, és egy véka galambganéj t ezüst lett.
| |
| | 2Ki 6:26 | És mikor az Izráel királya a kofalon széjjeljára, egy asszony kiálta o hozzá, mondván: Légy segítséggel, uram király!
| |
| | 2Ki 6:27 | A [király] monda: Ha nem segít meg téged az Isten, hogyan segítselek én meg? A szérurol vagy a sajtóról?
| |
| | 2Ki 6:28 | És monda néki a király: Mit akarsz? Monda az: Ez az asszony azt mondta nékem: Add ide a te fiadat, hogy együk meg ot ma, az én fiamat pedig holnap eszszük meg.
| |
| | 2Ki 6:29 | És megfoztük az én fiamat, és megettük ot. Mikor azután másnap azt mondtam néki: Add ide a te fiadat, hogy azt is együk meg, o elrejté az o fiát.
| |
| | 2Ki 6:30 | Mikor pedig hallotta a király az asszonynak beszédét, megszaggatá az o ruháit, a mint a kofalon járt, és meglátta a nép, hogy ímé alól zsákruha van az o testén.
| |
| | 2Ki 6:31 | És monda: Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha Elizeusnak, a Sáfát fiának feje ma rajta marad!
| |
| | 2Ki 6:32 | Elizeus pedig ott ült az o házában, és együtt ültek vele a vének. És elküldtt [a király] egy férfiat maga elott. Mielott azonban hozzá jutott volna a kvet, monda [Elizeus] a véneknek: Látjátok-é, hogy az a gyilkos hogyan küld ide, hogy a fejemet vétesse? Vigyázzatok, hogy mikor ide ér a kvet, zárjátok be az ajtót és szorítsátok meg ot az ajtóban: Ímé az o ura lábainak dobogása kveti ot.
| |
| | 2Ki 6:33 | És mikor még így beszélne velk, már a kvet leérkezett hozzá [és nyomában a király], és monda: Ímé ilyen veszedelem származott az Úrtól; várjak-é még tovább az Úrra?
| |
