| |
Hungarian Bible |   | |
 |
| |
| | 2Ki 4:1 | És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei kzül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljtt pedig a hitelezo, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.
| |
| | 2Ki 4:2 | Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.
| |
| | 2Ki 4:3 | Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;
| |
| | 2Ki 4:4 | És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tlts [az olajból] mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.
| |
| | 2Ki 4:5 | És elment o tole, és bezárkózott az o fiaival, azok hordták néki [az edényeket], o maga pedig csak tltgetett.
| |
| | 2Ki 4:6 | És mikor megtlttte az edényeket, monda az o fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs tbb edény; és akkor megállott az olaj.
| |
| | 2Ki 4:7 | És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hitelezodet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.
| |
| | 2Ki 4:8 | És trtént ebben az idoben, hogy Elizeus Súnembe ment. Ott volt egy gazdag asszony, a ki tartóztatá ot, hogy [nála] egyék kenyeret. És lon, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék.
| |
| | 2Ki 4:9 | És monda [az asszony] a férjének: Ímé úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent ember;
| |
| | 2Ki 4:10 | Csináljunk, kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jn, hadd térjen oda.
| |
| | 2Ki 4:11 | És trtént egy napon, hogy oda ment [Elizeus,] és megszállott a felházban, és megpihent ott.
| |
| | 2Ki 4:12 | És monda Géházinak, az o szolgájának: Hívd ide azt a Súnemitát. Elohívá azért azt, és eleibe álla.
| |
| | 2Ki 4:13 | Megmondotta volt pedig néki: Mondd meg néki: Ímé nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk, [mit kivánsz], hogy cselekedjem veled? Nincs-é valami mondani valód a király elott, vagy a sereg fovezére elott? És monda az: Én az én nemzetségem kztt [békességgel] lakom.
| |
| | 2Ki 4:14 | Monda [Elizeus:] Mit lehetne tehát érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia és a férje vén ember.
| |
| | 2Ki 4:15 | És monda: Hívd ide! És a mikor oda hívta, megállott az ajtóban.
| |
| | 2Ki 4:16 | És monda [Elizeus:] Esztendo ilyenkorra fiút fogsz lelni. És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak!
| |
| | 2Ki 4:17 | És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az idoben, a melyet megmondott volt Elizeus.
| |
| | 2Ki 4:18 | De mikor megnott a gyermek, trtént, hogy egy napon kiment az o atyjához, az aratókhoz,
| |
| | 2Ki 4:19 | És monda az o atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda [az o atyja] a szolgának: Vidd el ot az anyjához.
| |
| | 2Ki 4:20 | Ki mikor felvette ot, vivé az o anyjához, és az az lében tartá délig, és akkor meghalt.
| |
| | 2Ki 4:21 | És felméne az [asszony], és az Isten emberének ágyára tevé ot, és az [ajtót] bezárván kijve [onnét.]
| |
| | 2Ki 4:22 | És elohívatá az o férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák kzül és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez, és mindjárt megjvk.
| |
| | 2Ki 4:23 | És az monda: Miért mégy o hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felele az: Csak hagyd rám!
| |
| | 2Ki 4:24 | És megnyergelé a szamarat, és monda a szolgának: Hajtsd és siess, ne késlelj engem a menésben, hanem ha mondándom néked.
| |
| | 2Ki 4:25 | És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére. És mikor meglátá ot az Isten embere távolról, monda Géházinak, az o szolgájának: Ímé a Súnemita ez!
| |
| | 2Ki 4:26 | Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tole, ha békességben van-é mind o, mind az o férje, mind az o gyermeke? Monda az: Békességben!
| |
| | 2Ki 4:27 | Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átlelte az o lábait; de Géházi oda ment, hogy eluzze ot, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az o szíve, és az Úr eltitkolta tolem, és nem jelentette meg nékem.
| |
| | 2Ki 4:28 | És monda az: Vajjon én kértem-é fiat az én uramtól? Nemde nem mondám-é néked: Ne csalj meg engemet?
| |
| | 2Ki 4:29 | És monda [Elizeus] Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálczámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne ksznj néki, és annak is, a ki kszn néked, ne felelj, és az én pálczámat tedd a gyermek arczára.
| |
| | 2Ki 4:30 | De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és kveté ot.
| |
| | 2Ki 4:31 | Géházi pedig már elottk elment volt, és a pálczát a gyermek arczára fekteté, de nem szólott és nem is eszmélt rá [a gyermek.] Azért visszatért eleibe, és megmondá néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek.
| |
| | 2Ki 4:32 | És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az o ágyán.
| |
| | 2Ki 4:33 | És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és knyrgtt az Úrnak.
| |
| | 2Ki 4:34 | És az [ágyra] felhágván, a gyermekre feküdt, és az o száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste.
| |
| | 2Ki 4:35 | Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek.
| |
| | 2Ki 4:36 | O pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat.
| |
| | 2Ki 4:37 | Ki mikor bement, lábához esék, és leborula a fldre, és az o fiát fogván, kiméne.
| |
| | 2Ki 4:38 | Azután visszament Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az országban, és a próféták fiai o vele laknak vala. És monda az o szolgájának: Tedd fel a nagy fazekat, és fozz valami fozeléket a próféták fiainak.
| |
| | 2Ki 4:39 | Kiméne azért egy a mezore, hogy paréjt szedjen. És [holmi] vad indákra találván, tele szedé az o ruháját azokról sártkkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba fozeléknek; de nem tudta, hogy mi az?
| |
| | 2Ki 4:40 | Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és ok enni kezdének a fozelékbol, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.
| |
| | 2Ki 4:41 | O pedig monda: Hozzatok lisztet. És beleveté azt a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek. És nem volt [már] semmi rossz a fazékban.
| |
| | 2Ki 4:42 | Jve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének elso zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az o ruhájában; de o monda: Add a népnek, hadd egyenek.
| |
| | 2Ki 4:43 | Felele az o szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? O pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is.
| |
| | 2Ki 4:44 | És o eleikbe adá, és evének, és még maradt is belole, az Úrnak beszéde szerint.
| |
