| |
Hungarian Bible |   | |
 |
| |
| | 1Ki 2:1 | Mikor pedig elkzelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az o fiának, ezt mondván:
| |
| | 1Ki 2:2 | Én elmegyek az egész fldnek útján; erosítsd meg magad és légy férfiú.
| |
| | 1Ki 2:3 | És orízd meg az Úrnak a te Istenednek orizetit, hogy az o útain járj, és megorizzed az o rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit, és bizonyságtételeit, a mint meg van írva a Mózes trvényében: hogy elomented legyen mindenekben, a melyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz;
| |
| | 1Ki 2:4 | Hogy megteljesítse az Úr az o beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megorizéndik a te fiaid az o útjokat, járván én elottem tkéletességgel, teljes szívk és teljes lelkk szerint; ezt mondván, [mondom]: Soha el nem fogy a férfiú te kzüled az Izráelnek királyi székibol.
| |
| | 1Ki 2:5 | Azt is jól tudod, mit cselekedett én velem Joáb, a Séruja fia, mit cselekedett az Izráel seregeinek két fovezérével, Abnerrel, a Nér fiával, és Amasával, a Jéter fiával, a kiket meglt, harczi vért ontván békességnek idején, és hintett harczi vért az o derekának vére és az o lábának saruira.
| |
| | 1Ki 2:6 | Cselekedjél a te blcseséged szerint, és ne engedd, hogy megoszülvén, békességgel menjen a koporsóba.
| |
| | 1Ki 2:7 | De a gileádbeli Barzillainak fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így kzeledtek ok is hozzám, mikor Absolon, a te testvéred elol menekültem.
| |
| | 1Ki 2:8 | És ímé veled van Sémei, Gérának fia, a Bahurimbeli Benjáminita, a ki gyalázatosan szidalmazott akkor, mikor Mahanáimba mentem; de aztán, mikor elém alájtt a Jordánhoz, megesküdtem néki az Úrra, és mondék: Nem llek meg téged fegyverrel;
| |
| | 1Ki 2:9 | Te azonban ne hagyd ot büntetés nélkül, és mivel eszes férfiú vagy, tudod, mit kelljen cselekedned vele, hogy az o vénségét vérrel bocsássad a koporsóba.
| |
| | 1Ki 2:10 | Azután elaludt Dávid az o atyáival, és eltemetteték a Dávid városában.
| |
| | 1Ki 2:11 | Az ido pedig, a melyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendo. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig.
| |
| | 1Ki 2:12 | Azután Salamon ült Dávidnak, az o atyjának királyi székibe, és megerosdék az o királyi birodalma felette igen.
| |
| | 1Ki 2:13 | De Adónia, a Haggit fia beméne Bethsabéhoz, a Salamon anyjához, és az monda: Békességes-é a te jveteled? Ki felele: Békességes.
| |
| | 1Ki 2:14 | És monda: Beszédem volna veled. Monda az: Szólj.
| |
| | 1Ki 2:15 | Akkor monda [Adónia:] Te tudod, hogy az ország az enyém vala, és az egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam; de elvéteték az ország tolem, és lon az én atyámfiáé, mert az Úrtól adattaték néki.
| |
| | 1Ki 2:16 | Most egy kérést kérek toled, ne szégyenítsd meg orczámat. Az pedig monda: Beszélj!
| |
| | 1Ki 2:17 | És monda: Beszélj, kérlek Salamon királylyal; mert o a te kérésedet meg nem veti, hogy adja nékem a Súnembol való Abiságot feleségül.
| |
| | 1Ki 2:18 | Felele Bethsabé: Jól van, majd szólok melletted a királynak.
| |
| | 1Ki 2:19 | És beméne Bethsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében; és felkele a király, és elébe menvén meghajtá magát elotte, és leüle királyi székibe; és széket tétete a király anyjának, hogy üljn az o jobbkeze felol.
| |
| | 1Ki 2:20 | És monda [Bethsabé]: Egy kis kérést kérek toled, ne szégyenítsd meg orczámat. És monda néki a király: Kérj édes anyám; mert nem szégyenítem meg orczádat.
| |
| | 1Ki 2:21 | Monda o: Adassék a Súnembol való Abiság Adóniának, a te testvérednek feleségül.
| |
| | 1Ki 2:22 | Akkor felele Salamon király, és monda az o anyjának: De miért kéred te a Súnembeli Abiságot Adóniának? Kérjed néki az országot is; mert o az én bátyám, és vele [egyetért] Abjátár pap, és Joáb, a Séruja fia.
| |
| | 1Ki 2:23 | És megesküvék Salamon király az Úrra, mondván: Úgy cselekedjék velem az Isten, és úgy segéljen, hogy Adónia a saját élete ellen szólotta ezt a beszédet!
| |
| | 1Ki 2:24 | Most azért él az Úr, a ki megerosített engem és ültetett engem az én atyámnak, Dávidnak királyi székibe, és a ki házat szerzett nékem, a mint megmondotta volt: ma Adóniának meg kell halnia!
| |
| | 1Ki 2:25 | Elküldé azért Salamon király Benáját, a Jójada fiát, a ki levágá ot, és meghala.
| |
| | 1Ki 2:26 | Abjátár papnak pedig monda a király: Menj el Anathótba, a te jószágodba, mert halálnak fia vagy; de ma meg nem letlek, mivel te hordoztad az Úr Istennek ládáját Dávid, az én atyám elott, és mivel az én atyámnak minden nyomorúságaiban részes voltál.
| |
| | 1Ki 2:27 | És kiuzé Salamon Abjátárt, hogy ne legyen az Úrnak papja, hogy beteljesedjék az Úrnak beszéde, a melyet szólott vala az Éli háza felol Silóban.
| |
| | 1Ki 2:28 | És eljutott ez a hír Joábhoz, mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha azelott nem hajlott vala Absolonhoz, és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait.
| |
| | 1Ki 2:29 | Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb az Úrnak sátorához futott, és ímé az oltár mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: Menj el, vágd le ot.
| |
| | 1Ki 2:30 | Mikor pedig Benája az Úrnak sátorához ért, monda néki: Ezt mondja a király: Jojj ki. Kinek felele [Joáb]: Nem, itt akarok meghalni. És megvivé Benája a királynak e dolgot, mondván: Így szólott Joáb és így felelt nékem.
| |
| | 1Ki 2:31 | És monda néki a király: Cselekedjél úgy, a mint szólott; vágd le ot és temesd el, hogy elvedd az ártatlan vért, a melyet kiontott Joáb, én rólam és az én atyámnak házáról.
| |
| | 1Ki 2:32 | És fordítsa az Úr az o fejére az o vérét, a miért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és meglé oket fegyverrel az én atyámnak, Dávidnak tudta nélkül, [tudniillik] Abnert, Nérnek fiát, az Izráel seregének fovezérét és Amasát, Jéternek fiát, Júda vitézeinek fovezérét.
| |
| | 1Ki 2:33 | Ezeknek a vére térjen Joáb fejére és az o magvának fejére mindrkké: Dávidnak pedig és az o magvának és az o házának és királyi székének békessége legyen az Úrtól mindrkké.
| |
| | 1Ki 2:34 | És elméne Benája, Jójada fia, és reá rohanván meglé ot; és eltemetteték az o házában, a pusztában.
| |
| | 1Ki 2:35 | Rendelé pedig a király a Jójada fiát o helyette a sereg flé, és Sádók papot rendelé a király Abjátár helyett.
| |
| | 1Ki 2:36 | És elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben és lakjál ott; és onnét ne menj ki se ide, se tova.
| |
| | 1Ki 2:37 | Mert valamely nap kimenéndesz, és általmenéndesz a Kidron patakján, tudd meg, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen fejeden.
| |
| | 1Ki 2:38 | És monda Sémei a királynak: Tetszik nékem e beszéd; a miképen szólott az én uram, a király, a képen cselekeszik a te szolgád; és sok ideig lakék Sémei Jeruzsálemben.
| |
| | 1Ki 2:39 | Lon azonban három esztendo mulva, hogy Sémeinek két szolgája elszktt Ákishoz, Maaka fiához, a Gáthbeli királyhoz; és hírül adák Sémeinek, mondván: Ímé a te szolgáid Gáthban [vannak].
| |
| | 1Ki 2:40 | Ekkor felkelt Sémei, és megnyergelé szamarát, és elméne Gáthba Ákishoz, hogy megkeresse az o szolgáit. Oda érvén Sémei, meghozá szolgáit Gáthból.
| |
| | 1Ki 2:41 | Hírül adák pedig Salamonnak, hogy elment Sémei Jeruzsálembol Gáthba, és haza jtt.
| |
| | 1Ki 2:42 | Akkor elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Nemde esküvéssel kényszerítettelek-é téged az Úrra, és bizonyságot tettem néked, ezt mondván: Valamely napon kimenéndesz, s ide s tova menéndesz, bizonynyal tudjad, hogy meghalsz; és azt mondád nékem: Tetszik e beszéd, megértettem.
| |
| | 1Ki 2:43 | Miért nem tartottad hát meg az Úr elott való esküvést, és a parancsolatot, a melyet néked parancsoltam?
| |
| | 1Ki 2:44 | Monda annakfelette a király Sémeinek: Te tudod mindazt a gonoszságot, a melyrol a te szíved bizonyság, és a melyet atyámmal Dáviddal cselekedtél: az Úr most mindazt a gonoszságot a saját fejedre fordította.
| |
| | 1Ki 2:45 | Salamon király pedig áldott lészen, és Dávidnak királyi széke lészen állandó az Úr elott mindrkké.
| |
| | 1Ki 2:46 | És parancsola a király Benájának, a Jójada fiának, a ki elméne, és levágá [Sémeit], és meghala. És az ország megerosdék Salamon kezében.
| |
