| |
Hungarian Bible |   | |
 |
| |
| | 2Sa 14:1 | Észrevévén Joáb, Sérujának fia, hogy a királynak szíve vágyakozik Absolon után,
| |
| | 2Sa 14:2 | Elkülde Joáb Tékoa [városába], és hozata onnét egy asszonyt, ki igen eszes vala, és monda néki: Kérlek tetessed, mintha nagy keseruséged volna, és ltzzél fel gyászruhába, és olajjal se kend meg magadat; és légy olyan, mint aféle asszony, ki sokáig siratta halottját.
| |
| | 2Sa 14:3 | És menj be a királyhoz, s így és így szólj hozzá. És Joáb szájába adta, hogy mit kelljen szólani.
| |
| | 2Sa 14:4 | Szóla azért a Tékoabeli asszony a királynak, minekutána arczczal a fldre leborult, és térdet-fejet hajtott, és monda: Segíts meg, óh király!
| |
| | 2Sa 14:5 | És monda néki a király: Mi bajod van? Felele az: Óh, én zvegyasszony vagyok, mert az én férjem meghalt.
| |
| | 2Sa 14:6 | És a te szolgálódnak két fia vala, kik sszevesztek a mezon, és mivel nem vala senki, a ki oket megvédte volna, az egyik megsérté a másikat és meglé.
| |
| | 2Sa 14:7 | És ímé az egész háznép ellene támadott a te szolgálóleányodnak, és ezt mondják: Add kezünkbe az o testvérének gyilkosát, hadd ljük meg ot az o testvérének lelkéért, a kit meglt, és veszessük el az rkst is. Így akarják eloltani a kicsiny szikrácskát, a mely [nékem] megmaradott, hogy az én férjemnek ne maradjon se neve, se maradéka a fld színén.
| |
| | 2Sa 14:8 | Monda azért a király az asszonynak: Menj el házadhoz, és parancsolok a te dolgod felol.
| |
| | 2Sa 14:9 | Felele pedig a Tékoából való asszony a királynak: Uram király, én rajtam legyen a bun súlya és az én atyámnak házán, de a király és az o trónja ártatlan leszen.
| |
| | 2Sa 14:10 | Monda erre a király: A ki te ellened szól, hozd ide elombe, és tbbé nem fog illetni téged.
| |
| | 2Sa 14:11 | Akkor o monda: Emlékezzék meg kérlek, a király az Úrról, a te Istenedrol: hogy a vérbosszúló ne szaporítsa a pusztulást, és hogy az én fiamat ne veszessék el. Felele a király: Él az Úr, hogy a te fiadnak egy hajszála sem esik le a fldre.
| |
| | 2Sa 14:12 | És monda az asszony: Kérlek, hadd szóljon a te szolgálód csak egy szót az én uramnak, a királynak; és o monda: Szólj.
| |
| | 2Sa 14:13 | Akkor monda az asszony: Miért gondoltál ehhez hasonló dolgot az Isten népe ellen (mert mivel a király ezt a szót szólotta, mintegy maga is buns), hogy a király azt, a kit eltaszított magától, nem hívatja vissza?
| |
| | 2Sa 14:14 | Mert bizonyára meg kell halnunk, és olyanok vagyunk, mint a víz, mely a fldre kintetvén, fel nem szedheto, és az Isten egy lelket sem akar elvenni, hanem azt a gondolatot gondolja magában, hogy ne legyen számkivetve elotte az eltaszított sem.
| |
| | 2Sa 14:15 | Most annakokáért azért jttem ide, hogy én szólnék a királynak, az én uramnak, noha sokan rettentettek engem ettol; mindazáltal azt mondotta a te szolgálód: Mégis beszélek a királylyal, hátha megteszi a király, a mit az o szolgálóleánya mond.
| |
| | 2Sa 14:16 | Igen, meghallgatja a király, és megszabadítja az o szolgálóleányát annak kezébol, a ki engem el akar veszteni és velem együtt az én fiamat az Istennek rkségébol.
| |
| | 2Sa 14:17 | Annakfelette ezt gondolta a te szolgálóleányod: Az én uramnak, a királynak beszéde szerezzen nyugodalmat, mert mint az Istennek angyala, olyan az én uram, a király, mivelhogy meghallgatja mind a jót, mind a gonoszt. És az Úr a te Istened legyen te veled.
| |
| | 2Sa 14:18 | És felelvén a király, monda az asszonynak: Kérlek, ne tagadd meg, a mit toled kérek. És monda az asszony: Mondja el az én uram, a király, kérlek!
| |
| | 2Sa 14:19 | És monda a király: Vajjon mindezekben nem a Joáb keze [van-é] veled? Felele az asszony, és monda: Él a te lelked, óh uram, király, hogy sem jobbra, sem balra nem lehet térni attól, a mit az én uram, a király szól; mert a te szolgád Joáb hagyta [ezt] nékem, és mindezeket a szókat o adta a te szolgálóleányodnak szájába.
| |
| | 2Sa 14:20 | Hogy a dolognak más fordulatot adjon, azért tette ezt Joáb, a te szolgád. De az én uram blcs, az Isten angyalának blcsesége szerint, hogy mindent észrevegyen, a mi a fldn van.
| |
| | 2Sa 14:21 | Akkor monda a király Joábnak: Ímé megteszem ezt a dolgot. Eredj el, és hozd haza [az] [én] fiamat, Absolont.
| |
| | 2Sa 14:22 | És a fldre arczczal leborula Joáb, és térdet-fejet hajtván, megkszné a királynak, és monda Joáb: Ma ismerte meg, uram király, a te szolgád, hogy van valami becsületem elotted; mert az o szolgájának beszédét megcselekedte a király.
| |
| | 2Sa 14:23 | Felkele azért Joáb, és elméne Gessurba, és haza hozá Absolont Jeruzsálembe.
| |
| | 2Sa 14:24 | És monda a király: Menjen a maga házába, és az én színemet ne lássa. Tére azért Absolon az o házába, és a királynak orczáját nem láthatá.
| |
| | 2Sa 14:25 | Nem vala pedig az egész Izráelben olyan szép ember, mint Absolon, ki dicséretre olyan méltó volna; tetotol fogva talpig o benne semmi hiba nem vala.
| |
| | 2Sa 14:26 | És mikor a fejét megnyiratja (mert minden esztendoben megnyiratja vala, mivel igen nehéz volna, azért nyiratja le), az o fejének haja nyom vala kétszáz siklust a királyi mérték szerint.
| |
| | 2Sa 14:27 | Lon pedig Absolonnak három fia és egy leánya, kinek neve Támár vala; ez igen szép termetu asszony vala.
| |
| | 2Sa 14:28 | Két esztendot tlttt immár Absolon Jeruzsálemben, de a királynak színét még nem látta.
| |
| | 2Sa 14:29 | Elkülde azért Absolon Joábhoz, hogy ot a királyhoz küldje, ki nem akara hozzá menni; és elkülde másodszor is, de o még sem akart elmenni.
| |
| | 2Sa 14:30 | Monda azért az o szolgáinak: Nézzétek, a Joáb gazdasága az enyém mellett van, és ott van az o árpája: menjetek el, és gyújtsátok fel tuzzel; és meggyújták az Absolon szolgái a gazdaságot tuzzel.
| |
| | 2Sa 14:31 | Felkele azért Joáb, és méne Absolonhoz az o házába, és monda néki: Mi az oka, hogy a te szolgáid az én gazdaságomat felgyújtották tuzzel?
| |
| | 2Sa 14:32 | Felele Absolon Joábnak: Azért mert hozzád küldttem ily szóval, hogy ide jojj, hogy a királyhoz küldjelek, hogy ezt mondjad [néki]: Mi szükség volt hazajonm Gessurból? Jobb volna most is nékem ott [lennem]. Most azért szeretném a király arczát látni; ha van bennem álnokság, lessen meg engem.
| |
| | 2Sa 14:33 | Elméne azért Joáb a királyhoz, és megmondá néki. És akkor hivatá a [király] Absolont, és elméne a királyhoz, és fejet hajtván a király elott, arczczal a fldre borula. És megcsókolá a király Absolont.
| |
