| |
Hungarian Bible |   | |
 |
| |
| | 2Sa 13:1 | Lon ennekutána, hogy Absolonnak, Dávid fiának igen szép huga vala, kinek neve Támár vala; és Amnon, a Dávid fia megszereté ot.
| |
| | 2Sa 13:2 | Igen nagy gytrelemben vala pedig Amnon, úgy hogy beteggé lett az o hugáért, Támárért; mert szuz vala, és Amnon elott lehetetlennek tünt fel, hogy rajta valamit elkvessen.
| |
| | 2Sa 13:3 | [Vala] azonban Amnonnak egy barátja, kinek Jonadáb vala neve, Simeának, Dávid testvérének fia; Jonadáb pedig igen eszes ember vala.
| |
| | 2Sa 13:4 | Ki monda néki: Mi az oka, hogy te naponként soványodol, királynak fia? Nem mondhatnád-é meg nékem? És monda néki Amnon: Támárt, Absolon csémnek hugát igen szeretem.
| |
| | 2Sa 13:5 | És monda néki Jonadáb: Feküdj le ágyadba, és tedd betegnek magadat. És ha eljn atyád, hogy meglátogasson, mondd azt néki: Jojjn ide, kérlek, Támár, az én hugom, hadd adjon ennem; és itt szemem elott készítse el az ételt, hogy én is lássam, és az o kezébol egyem.
| |
| | 2Sa 13:6 | Lefeküvék azért Amnon, és tetteté, mintha beteg volna; mikor azután eljtt a király, hogy ot meglátogassa, monda Amnon a királynak: Kérlek, hadd jojjn ide hozzám Támár hugom, hadd csináljon elottem egy pár bélest, és hadd egyem az o kezébol.
| |
| | 2Sa 13:7 | Elkülde azért Dávid a Támár házához, ezt izenvén: Eredj el mindjárt az Amnon bátyád házához, és készíts valami ennivalót néki.
| |
| | 2Sa 13:8 | Beméne azért Támár az Amnon bátyja házába, o pedig fekszik vala. És lisztet vévén, meggyúrá és bélest csinála o elotte, és megfozé a bélest.
| |
| | 2Sa 13:9 | Elohozá annakutána a serpenyot, és kitlté eleibe; de o nem akara enni. És monda Amnon: Küldjetek ki mellolem mindenkit; és kimenének mindnyájan elole.
| |
| | 2Sa 13:10 | Akkor monda Amnon Támárnak: Hozd be a kamarába az étket, hadd egyem kezedbol; vevé azért Támár a bélest, melyet készített vala, és bevivé Amnon bátyjának az ágyasházba.
| |
| | 2Sa 13:11 | És eleibe vivé, hogy egyék, és megragadá ot, és monda néki: Jojj, feküdj mellém, húgom.
| |
| | 2Sa 13:12 | O pedig monda néki: Ne, bátyám, engem meg ne ronts, mert nem szoktak így cselekedni Izráelben, ne kvess el ilyen gyalázatot.
| |
| | 2Sa 13:13 | És én, ugyan hová vigyem szégyenemet? Te pedig olyan leszel Izráelben, mint egy bolond. Azért kérlek, szólj a királynak, mert nem fog megtagadni engem toled.
| |
| | 2Sa 13:14 | O azonban nem akart szavára hallgatni, hanem erosebb levén nála, erot vett rajta, és vele feküvék.
| |
| | 2Sa 13:15 | És meggyullé ot Amnon felette igen, mert nagyobb lon gyullete, melylyel gyullte ot, a szeretetnél, melylyel ot megszerette vala. És monda néki Amnon: Kelj fel, eredj dolgodra.
| |
| | 2Sa 13:16 | Ki felele néki: Ne kvess el nagyobb gonoszságot annál, a melyet rajtam véghezvittél, hogy eluzz engem. O azonban nem akart reá hallgatni,
| |
| | 2Sa 13:17 | Hanem beszólítá szolgáját, a ki néki szolgál vala, és monda: Uzd ki ot gyorsan elolem, és zárd be az ajtót utána.
| |
| | 2Sa 13:18 | Vala pedig o rajta igen szép tarka szoknya, a milyenben a király leányai szoktak járni, míg szuzek valának. Kiuzé azért ot a szolga, és bezárá az ajtót utána.
| |
| | 2Sa 13:19 | Hamut hinte azért Támár az o fejére, és a tarka szoknyát, mely rajta volt, meghasogatá, kezét pedig fejére tevén, jajgatva jár vala.
| |
| | 2Sa 13:20 | És monda néki a bátyja, Absolon: Talán Amnon bátyád volt veled? Azért hallgass most, hugom, [mert] atyádfia, ne bánkódjál azon felettébb. Lakozék azért Támár nagy árvaságban az o bátyjának, Absolonnak házában.
| |
| | 2Sa 13:21 | Dávid király pedig hallván mindezeket, felette igen megharaguvék.
| |
| | 2Sa 13:22 | Nem szóla pedig semmit felole Absolon Amnonnak, sem jót, sem gonoszt; mert igen gyulli vala Absolon Amnont, mivelhogy megszeplosítette az o hugát, Támárt.
| |
| | 2Sa 13:23 | És lon két esztendo mulva, mikor Absolonnak [juhait] nyírták Baál- Hásorban, mely Efraimban van, meghívá Absolon mind a király fiait.
| |
| | 2Sa 13:24 | Beméne Absolon a királyhoz is, és monda: Ímé most nyírják a te szolgádnak [juhait, azért] jojjn el kérem a király és az o szolgái a te szolgáddal.
| |
| | 2Sa 13:25 | Monda a király Absolonnak: Ne, fiam, ne menjünk el mindnyájan, hogy meg ne terheljünk téged. És ismét erolteti vala ot, de nem akara elmenni, hanem megáldá ot.
| |
| | 2Sa 13:26 | Monda mégis Absolon: Ha nem, úgy jojjn el velünk Amnon, az én testvérem. Felele néki a király: Miért menne el veled?
| |
| | 2Sa 13:27 | Mikor pedig eroltette ot Absolon, elbocsátá o vele Amnont is és mind a király fiait.
| |
| | 2Sa 13:28 | Parancsola pedig Absolon az o szolgáinak, ezt mondván: Kérlek, vigyázzatok, és mikor Amnon a bortól jókedvu lesz és mondom néktek: akkor üssétek le Amnont és ljétek meg ot, semmit ne féljetek, hiszen én parancsoltam néktek, legyetek bátrak, ne féljetek.
| |
| | 2Sa 13:29 | Úgy cselekedének azért az Absolon szolgái Amnonnal, a mint Absolon parancsolta vala. A király fiai pedig mindnyájan felkelének, és ki-ki szvérére üle, és elszaladának.
| |
| | 2Sa 13:30 | Mikor pedig még az útban voltak, a hír eljutott Dávidhoz, mondván: Mind meglte Absolon a király fiait, egy sem maradt meg kzülk.
| |
| | 2Sa 13:31 | Akkor felkele a király, megszaggatá ruháit, és a fldre feküvék, és az o szolgái mindnyájan megszaggatott ruhában állanak vala elotte.
| |
| | 2Sa 13:32 | Szóla pedig Jonadáb, Simeának, a Dávid testvérének fia, és monda: Ne mondja azt az én uram, hogy a királynak minden fiait meglték, mert csak Amnon halt meg egyedül; mert attól a naptól fogva, hogy az o hugát megszeplosítette, Absolonnak mindig szájában volt [ez a dolog].
| |
| | 2Sa 13:33 | Ne vegye azért szívére az én uram, a király, azt gondolván, hogy a királynak minden fiai meghaltak, mert csak Amnon halt meg egyedül.
| |
| | 2Sa 13:34 | Absolon pedig elmenekült. És felemelvén az orálló az o szemeit, látá, hogy sok ember jo az úton o mgtte, a hegyoldalon.
| |
| | 2Sa 13:35 | És monda Jonadáb a királynak: Ímé jonek a király fiai; a mint a te szolgád mondá, úgy trtént.
| |
| | 2Sa 13:36 | És lon, a mint megszünt beszélni, megérkezének a király fiai, és szavokat felemelvén, sírának; és maga a király is és az o szolgái mindnyájan felette igen sírának.
| |
| | 2Sa 13:37 | Absolon pedig elfuta, és méne Talmaihoz, Ammihur fiához, Gessurnak királyához. És [Dávid] minden nap siratá az o fiát.
| |
| | 2Sa 13:38 | Absolon pedig, minekutána elfutott és Gessurba ment, három esztendeig volt ott.
| |
| | 2Sa 13:39 | Dávid király pedig felhagyott [azzal,] hogy Absolon ellen menjen, mert megvigasztalódott Amnon felol, hogy meghalt.
| |
