| |
Hungarian Bible |   | |
 |
| |
| | Gen 29:1 | Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók fldére.
| |
| | Gen 29:2 | És látá, hogy ímé egy kút van a mezoben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy ko vala:
| |
| | Gen 29:3 | Mikor pedig ott valamennyi nyáj sszeverodik, elgrdítik a kvet a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a kvet, a kút szájára.
| |
| | Gen 29:4 | És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk.
| |
| | Gen 29:5 | És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük.
| |
| | Gen 29:6 | Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az o leánya Rákhel ímhol jo a juhokkal.
| |
| | Gen 29:7 | És monda [Jákób:] Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.
| |
| | Gen 29:8 | Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj ssze nem verodik, és el nem grdítik a kvet a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.
| |
| | Gen 29:9 | Még beszélget vala velok, mikor megérkezék Rákhel az o atyja juhaival, melyeket legeltet vala.
| |
| | Gen 29:10 | S lon, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az o anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az o anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgrdíté a kvet a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az o anyja bátyjának juhait.
| |
| | Gen 29:11 | És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra.
| |
| | Gen 29:12 | S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy o az o atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az o atyjának.
| |
| | Gen 29:13 | És lon mikor Lábán Jákóbnak, az o húga fiának hírét hallá, eleibe futa, meglelé és megcsókolá ot, és bevivé az o házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.
| |
| | Gen 29:14 | És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig,
| |
| | Gen 29:15 | És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?
| |
| | Gen 29:16 | Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel.
| |
| | Gen 29:17 | Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetu és szép tekintetu vala.
| |
| | Gen 29:18 | Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.
| |
| | Gen 29:19 | És monda Lábán: Jobb néked adnom ot, hogysem másnak adjam ot, maradj én nálam.
| |
| | Gen 29:20 | Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala ot.
| |
| | Gen 29:21 | És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én idom kitelt, hadd menjek be hozzá.
| |
| | Gen 29:22 | És begyujté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.
| |
| | Gen 29:23 | Estve pedig vevé az o leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne o hozzá.
| |
| | Gen 29:24 | És Lábán az o szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az o leányának Leának.
| |
| | Gen 29:25 | És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem?
| |
| | Gen 29:26 | Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik elott.
| |
| | Gen 29:27 | Tltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.
| |
| | Gen 29:28 | Jákób tehát aképen cselekedék, kitlté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az o leányát feleségul.
| |
| | Gen 29:29 | És adá Lábán az o leányának Rákhelnek, az o szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen.
| |
| | Gen 29:30 | És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála o nála még más hét esztendeig.
| |
| | Gen 29:31 | És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.
| |
| | Gen 29:32 | Fogada azért Lea az o méhében és szule fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem.
| |
| | Gen 29:33 | Azután ismét teherbe esék és szule fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.
| |
| | Gen 29:34 | És megint teherbe esék és szule fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szultem néki; azért nevezé nevét Lévinek.
| |
| | Gen 29:35 | És ismét teherbe esék, és fiat szule és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszunék a szuléstol.
| |
